A hazai búvártársadalom közkedvelt Gyimója. Kitűnő fizikai adottságai és kitartó edzései révén 25-30 m-re is képes volt szabadtüdővel merülni. Kiemelkedő eredményeket ért el a sportszerű szigonyos vadászatban is. Sikeres a tájékozódási búvárúszásban, segédedzői képesítést szerez a TF-en. Nevéhez fűződnek a Maldív-szigeteken készített első igazán jó magyar cápafotók. 1991-ben nemzetközi (CMAS) búvároktatói minősítést szerez, eljut a trópusi vízekre és még most is visszajár évente merülni a Vörös-tengerre.
1959-óta könnyűbúvár, fotós, sportvezető, versenybíró, oktató, szerkesztő, szakíró. Kezdetektől résztvevője az Országos Búvárfotós Pályázatoknak, számtalan díj nyertese. CMAS búvárfotós világkupán és más világ, illetve hazai versenyeken ér el díjazott helyezést. CMAS búvár- és búvárfotós oktató. Két sikeres búvárkönyv és számos szakcikk szerzője. 2001-ben felveszik a Magyar Természetfotósok Szövetségébe is. Ez évtől a Magyar Búvár Szakszövetség vizuális albizottságának vezetője, és a Submarine szerkesztője, szakírója. A világ legnagyobb természetfotós pályázatán Londonban egy képe Highly Commended díjat nyer. Az MBSZ 2019-ben életműdíjjal ismeri el kimagasló teljesítményét.
1959-ben az MHS Központi Könnyűbúvár Klubjában un. békaember vizsgát tesz. 1964: először jut el az Adriai-tengerre, ahol egy futball belsőbe zárt Altix géppel - szabadtüdővel - már víz alatti fotózással is kísérletezik. 1965: Az FTSK könnyűbúvár szakosztályának - a későbbi Delfin klubnak - alapító tagja, és több évig a vezetője lesz. 1983: Kubába, majd idejét egyre inkább a búvár sportvezetői, versenybírói, oktatási tevékenységnek szenteli.1989-től a Magyar Búvár Szövetség elnökségi tagja. 1992: CMAS háromcsillagos oktató. 1994-től az MBSZ technikai alelnöke. 1999-ben a Korall Búváriskola vezetője lett. Évente ma is visszajár a Vörös-tengerre.